Rácz Ildikó
Mixedmedia-alteredArt
Ki vagyok én?…őszintén…fogalmam sincs.
Persze az alapdolgok mennek, tudom a nevem, hogy 2015-ben kezdtem MixedMedia-val, AlteredArt-al és kezdetben Scrapbook-al foglalkozni, hogy jelent meg cikk az egyik első művemről a hulladékvadész.hu-n, hogy a munkásságomról az Otthonlap.hu is írt,
hogy jó háziasszony annyira nem, de azért remélem, remek társ, és talán jó anya, és hogy van két csodás gyermekem, és egy nagyszerű párom, aki minden hibám ellenére mindig támogat és akiket imádok…
bla…bla…bla…hozz egy kávét, mert mindjárt elalszok
ezeket rajtam kívül még kismillióan elmondhatják. Mégsem őket olvasod most…na ugye! Ahhoz, hogy az lehessek, aki most vagyok, nagyban hozzájárul, hogy ki voltam eddig… mondom miről van itt szó:
Az, hogy szeretek rajzolni, már egész kicsi koromban kiderült, még az oviban. Sorra rajzoltam a hercegnőket ahova csak lehetett. Nemrégiben találtam is egy példányt belőle, nagypapám egyik füzetében, amibe a költségvetéseit írta, hát…szószó:
A szerelem a rajzolás után később is megmaradt, imádtam a művészeteket, ha tehettem volna, most biztosan díszműkovács lennék. (ami azért vicces lett volna, mert pályaválasztáskor, nyolcadikban kb 40 kg voltam vasággyal együtt…)
Ezzel szemben kötelezően egészségügyi szakközépbe írattak, mondván: „Oda biztos felvesznek!” Hát úgy is lett. Mi több, el is végeztem, bár ez leginkább osztályfőnökömnek volt köszönhető. (Innen is köszönök mindent Gitta néni!) Minden percét utáltam. Többek között ez, meg még ezer más ok vezetett abba a társaságba, ahol jellemzően mindenki csak becenéven ismerte egymást. Aki nem rendelkezett ilyennel, arra előbb-utóbb ráakasztottak egyet. Így kaptam én is az enyémet. Caoska…nem tudom mééér…ja, de.
„Noment est omen”
Párom szerint kevés ember rendelkezik ennél találóbb becenévvel, mint én, mármint ami a természetemet illeti. Sok vicces történetem van, lehet, hogy majd meg is osztok párat veletek…
Nem tudom, hogy a név tényleg kötelez-e, vagy idővel hozzá idomulunk, de évek hosszú során tökélyre fejlesztettem a „káosz életformát”. Nagy általánosságban képtelen vagyok a zűrzavar fölé emelkedni. Mindig felírok mindent, amit fontosnak gondolok, de öt perc múlva már nem találom meg a cetlit (elég, ha csak 10 cm-el arrébb teszem-csőlátás).
Bár törekszem rá…nemrég elkezdtem Bullet Journalt használni, hátha… (ha erről szeretnél többet is tudni, itt tudsz olvasni a témában, én is innen okosodok). Egyszerre több dolgon is dolgozok, így néha kb 25cm2 hasznos terület van az asztalomon. Képes vagyok igazi multiskill-ben létezni: gond nélkül figyelemmel tudom kísérni a filmet a TV-ben, miközben a laptopon olvasok és facebookozok a telefonon. Ja, és közben válaszolok a párom kérdéseire.
Egy szó, mint száz, aki profi életvezetési és/vagy rendszerezési tippeket várna tőlem, az most felejtse el, én is másoktól tanulom. 😀 Valószínűleg kaják fotóját és elkészítésüket sem fogom rendszeresen posztolni, mert életem derekán még mindig könyvből főzök, kivéve a paprikáskrumplit, azt fejből, csukott szemmel, szerintem, ha halálom után zombi leszek, akkor is menni fog. Már meg sem kell kóstolnom, és csak akkor megyek a konyha felé, ha nagyon szükség van rá.
Otthon jellemzően irodai munkát végeztem, készletekkel foglalkoztam, bevételezés-árukiadás, számlázás, leltárak, stb. (na de tényleg, hol is az a kávé?) Ez azért valamennyire szervezett életformát biztosított. Semmi művészet. Aztán úgy adódott, hogy 2012-ban a követtük a páromat Bretagne-ba, és az egész addigi életemet kilapátoltam.
A nagyszerű párom dolgozott, a csodás gyermekeim is abba a korba kerültek, amikor már nem igénylik annyira az intenzív anyai jelenlétet, sőt… Én meg egyedül voltam saját magammal naphosszat. Soha ennyi időm még nem volt magamra, értsd: hülyeségeken gondolkozni. Ez azért gondoljunk bele, elég félelmetes tud lenni, mármint, amikor össze vagy zárva saját magaddal: Mi van, ha összeveszünk, és ne adj isten egyikünk kicsit agresszívabb hangulatban van?
Valamit tehát kezdenem kellet a temérdek szabadidőmmel. Namost elkezdhettem volna inni… vagy hagyhattam, hogy a kreatív énem felszínre törjön. A második lehetőség sokkal egészségesebb, ellenben jóval drágább időtöltésnek bizonyult.
Egyre több technikát fedeztem fel, és még most is tobzódom bennük. Szinte hetente jön szembe velem valami, aminek láttán úgy érzem, aztaaaa…ezt most és azonnal ide nekem. Sajnos jelenleg nincs hozzá elég helyem, mert már így is komoly területi harcok folynak a nappali minden kis cm2-ért, komolyan mondom, olyan mintha folyton Honfoglalóznánk :D.
Felfedeztem, hogy szeretek festeni, imádom a színeket keverni, a különböző izgalmas háttereket kialakítani, na nem kell komoly vászonképekben gondolkodni, kicsiben nyomom csak, Art Journal-ozok régi könyvbe. Szeretek kipróbálni új technikákat, színeket, hangulatokat, a különböző médiumokat.
A másik nagy kedvencem a Mixedmedia és az Altered Art. Szeretem benne, hogy nincs két egyforma alkotás, hogy keverni tudom az anyagokat, hogy szinte bármit fel lehet használni közben, ami csak a kezünk ügyébe kerül. Najó talán a kutyagumit, azt nem…bár ha jól meggondolom… Vicceltem, nem lenne túl higiénikus.
Szeretem, hogy olykor meghökkentő alkotások születnek, a meglepődés pillanatát a szemlélő arcán, mikor leesik neki, hogy mit is lát tulajdonképpen.
Szeretem, ahogy egy bizonyos dolog -ami már nem tölti be az eredeti funkcióját, és kidobásra van szánva,- átlényegül, (újrahasznosítás ugyebár) valami másnak a része lesz, újra széppé válik, és így éli tovább az életét. Szeretem a folyamatot, a dekoráció aprólékos megtervezését, a rá fordított időt, szeretek turkálni a „kacatjaim” között, mikor keresem az odaillő tökéletes darabot.
Ja, és amit a legfőképpen szeretek, zsibvásárokra járni, mert ott lehet csak igazi kincsekre bukkanni, ráadásul fillérekért. Van errefelé egy népi társas, vide grenier-nek hívják (ejtsd:vidgrönyé), ez abból áll, hogy kora tavasztól késő őszig, minden hétvégén országszerte több település is bolhapiacot rendez. Ide aztán bárki kiviheti a neki már feleslegessé vált portékáját, aztán jön az értő közönség, és megveszi azt, ha arra alkalmasnak találja. Szerintem leginkább csak találkozni meg beszélgetni járnak. Az is lehet, hogy egyik héten megveszik, a másik héten meg kiviszik eladni…az örök körforgás…
Anyukám unszolására 2017-ben elindítottam a facebook oldalamat, ahol rendszeresen posztolom az elkészült alkotásokat. Először őszintén meglepődtem a nagyon kedvező fogadtatáson. Ezúton is szeretném megköszönni az oldal kedvelőinek, látogatóinak:
ISTENEK VAGYTOK!
Ezalatt az idő alatt megismertem több csodálatos embert, akik inspirálnak engem, több csoportnak is a tagja lettem, és még az Instagramra is regisztráltam és hirtelen elkezdett kitágulni a szűk kis világom. Most azt veszem észre néha, hogy ha a nap 48 órából állna sem lenne elég. Még jó, hogy öregszem, és egyre kevesebb az alvásigényem 😀
Mostanra érett meg a gondolat, hogy megpróbálkozzak egy másik platformon, ahol jóval szabadabb keretek között publikálhatom műveimet. Annyiféle dolgot akarok még kipróbálni, és valahol le szeretném írni a tapasztalataimat, hogy egy csokorban legyen.
Úgyhogy szeretettel köszöntelek Téged, aki a jó hosszúra sikeredett bemutatkozásomat becsülettel végig olvastad. Remélem jól fogod magad érezni és sok-sok hasznos infóval leszel gazdagabb ezekkel a csodás technikákkal kapcsolatban.
Rácz Ildikó aka Caoska



