Mónika
Lilu és Brimm története folytatódik
Lilu ezt a könyvet sosem tudta csak úgy elővenni. A kék kő megbabonázta. Ha közelhajolt, mint mindig, ebben is magát látta, mosolyra szaladó szájjal. Volt, hogy az ablak elé állított régi, kecskelábú asztalra tette, leguggolt, orra az asztalhoz ért, szeme pont egy magasságba a könyvvel.


