Boszorkány a toronyban altered pringles can
Bretagne csodálatos. Persze van neki tengerpartja bőven, de szerintem nem ebben rejlik az igazi szépsége. Az éghajlatnak köszönhetően tele van erdős, mocsaras részekkel. Mi egy autópálya mellett lakunk, lakótelepen, viszont a pálya túloldalán már tavas-erdős rész van, sokat járunk arra sétálni. A múltkor fedeztem fel ezt a dolment, ami két kis tavacska közötti erdős részen van.

Miközben egy-egy alkotásom készül, szeretek történeteket kitalálni hozzá. Most viszont az erdők hangulata inspirált alkotásra, így született meg egy „torony” ötlete, amibe egy boszorkányt zártak 100 évvel ezelőtt. Kis történetet is szőttem hozzá, remélem elnyeri a tetszéseteket.

A kastély parkjának ezen a részén még sohasem járt. Nem mintha bárki megtiltotta volna neki, de élénken éltek a képzeletében a hosszú téli estéken hallott történetek, amiket az öregek meséltek a kandalló melegénél.
Ezek a történetek rémisztő dologról szóltak: sárkányokról, akik az erdei trollokkal küzdöttek, manókról és varázslókról, csupa misztikus lényről…és szó volt bennük egy boszorkányról is, akivel az ő dédapja küzdött meg, és akit végül sikerült egy toronyba zárni.

Ez a torony állt a kastély parkjának végében. Mióta az eszét tudja, senki nem háborgatta. Még a kertész sem mert arra dolgozni, így az évek folyamán jócskán benőtte a borostyán. A torony fölött a madarak se repültek el, nemegyszer látta, ahogy röptükben hirtelen irányt váltanak, és nagy ívben kikerülik.
Amíg kisebb volt, dédapja gyakran játszott vele. Mindig vidám, játékos öregembernek ismerte. Nehezen tudta elképzelni egy bősz hadúr képében, aki boszorkányokkal viaskodik.
Múlt hónapban temették el az öreg királyt. Azóta éjjelente halk sírást hoz a szél a torony felől. Ha kinyitja az ablakot, tisztán hallja a hangokat, melyek mintha őt hívnák és a segítségéért könyörögnének…




A toronyhoz használt Pentart termékek:


folyt.köv.



Vélemény, hozzászólás?