Az ultramarin kék – Fleur en Papier

Az ultramarin kék

ultramarin kék hangulattábla

Az ultramarin kék a festészet történelmének egyik legfontosabb színe. Nevét a latin „ultra marinus” kifejezésből kapta, ami tengeren túlit jelent.

Története az ókori Egyiptomban kezdődött, ugyanis ők importálták először a Lapis Lazuli féldrágakövet, amelyből később, a reneszánsz idejében az ultramarin pigmentet készítették. De ne szaladjunk ennyire előre, mert az egyiptomiaknak akkor még nem sikerült pigmentet előállítaniuk. Viszont őket is rabul ejtette a kő szépsége, így ékszerek, és egyéb tárgyak díszítésére használták. A legrégebbi lelet az i.e. 6.sz.-i sírokból került elő. De megtalálható többek között III Thutmose, valamint Tutanhamon fáraók szarkofágjának díszítésén is.

Tutanhamon fáraó halotti maszkja

A Lapis Lazuli Egyiptom közvetítésével jutott el végül Európába is, kb. a 13. sz. körül, de a hihetetlen karrierje, -aminek a végén a reneszánsz idejének legdrágább pigmentjévé lépett elő, maga mögé utasítva az addigi legdrágábbnak számító vörös pigmentet-, igazán csak a 14. sz.-ban kezdődött.

De vajon miért volt annyira drága az ultramarin kék?

Már maga a Lapis Lazuli féldrágakőért is mélyen a zsebébe kellett nyúlnia, annak, aki arra vágyott. Ennek oka, hogy egy-két jelentéktelen lelőhelyet leszámítva csak egy helyen található meg azóta is a világon, mégpedig Afganisztánban. Ott bányásszák már közel 6000 éve! Azért ez nem semmi! Tehát a kő ritkasága, a bányászatának rendkívüli nehézsége, valamint a rettentő hosszadalmas kereskedelmi út, amin keresztül eljutott Európába, ezek együttesen emelték meg az árát jelentősen.

Viszont a belőle készült pigmentet még ennél is drágábban, szinte aranyárban mérték! Ennek az oka az előállításának hosszadalmasságában és bonyolultságában, cserébe viszont nagyfokú gazdaságtalanságában keresendő.

Az akkori festők közül csak azok tudták megvenni az ultramarin kék pigmentet, akiknek az elég gazdag megrendelők megfinanszírozták, ezért ebben az időben hívták királykéknek is. A legenda szerint Michelangelo azért hagyta befejezetlenül Krisztus sírból való kiemelkedéséről készült festményét, mert nem volt pénze az ultramarin kékre.

A reneszánsz előtt Szűz Máriát vörös köntösben volt szokás ábrázolni. A veszettül drága ultramarin kék pigment megjelenése ezt is felülírta, mert erre a korra tehető a köntös színének kékre váltása is. Ugyanis az egyház, mint megrendelő, volt annyira gazdag, hogy megengedhette magának ezt a pigmentet akár nagy tételben is, és mivel ebben az időben ez volt a legdrágább szín, úgy gondolták, a Megváltó édesanyukájának csakis a legjobb jár.

Sassoferrato: The Virgin in Prayer (1640-50)
Forrás: http://www.nationalgalleryimages.co.uk/ Contact: picture.library@nationalgallery.co.uk
Copyright © The National Gallery, London

A reneszánsz idejében a festők, ha hozzájutottak az ultramarin pigmenthez, nagyon takarékosan bántak vele. Többnyire tisztán használták, max egy kis fehérrel világosították. Az egyetlen kivétel talán a holland festőművész, Vermeer volt, aki akár azon az áron is, hogy a családját őrült adósságokba verje, inkább a minőséget és a színharmóniát részesítette előnyben, és ha kellett, olyan színeket is kikevert az ultramarinból, amelyekhez hasonló tónusokat más, olcsóbb színekből is megkaphatott volna. Nem véletlenül tartják őt a Holland Aranykor egyik legkiemelkedőbb művészének.

Vermeer: Lány gyöngy fülbevalóval (1665)
Vermeer művészetére számos olyan jegy jellemző, ami megkülönbözteti őt a többi festőtől. Az egyik ilyen fontos alkotóelem a képein a színek tökéletes összhangja, azon belül is az ultramarinkék és a sárga együttes használata.

A szegényebb festőknek pedig maradt a nyálcsorgatás és az álmodozás a kék pigmentről, valamint az alternatív megoldások. Abban az időben a lámpakormot a szegények ultramarinjának is nevezték, mivel azt fehérrel keverve kékes szürke tónust kaptak, amelyet a „szimultán kontraszt” nevű jelenség segítségével tudtak kéknek láttatni.

És hogy manapság miért nem költjük a gatyánkat is az ultramarin kékre?

Mert 1826-ban-ban kiírtak egy versenyt, az ultramarin szintetikus előállítására, amelyben egymástól függetlenül két kémikus is sikerrel járt. Így az ultramarin ára az egyik legolcsóbbá vált napjainkra.

Ejtsünk pár szót a pigment előállításáról is.

Az egyik módszer szerint, először a követ apró darabokra zúzták, majd kiválogatták belőle a szennyeződéseket. A maradék darabokat aztán még kisebb darabokra zúzták, majd többek között vizes ülepítéssel szelektálták az eltérő szemcseméretű részeket, és ezeket színek szerint osztályozták. A finomabb, szebb kékek drágábbak voltak, míg a kevésbé szépek olcsóbbak, ám még mindig igencsak drágák.

A másik eljárást Fra Angelico nevű firenzei festő, szerzetes alkotta meg. Ezzel az eljárással a legintenzívebb, legtisztább kék színt lehetett elérni, viszont gazdaságtalanabb volt, mint az előző eljárás. Az így készített pigmentet Fra Angelico kéknek nevezik.

Elég hosszadalmas lenne leírni ezt az eljárást, ezért egy videóval szeretném szemléltetni, melyben az Amerikában élő, neve alapján magyar származású Attila Gazo, -aki a Masterpigments.com nevű cég tulajdonosa is-, mutatja be a Fra Angelico kék hagyományos elkészítésének módját.

Érdekességképpen, hogy jobban érzékeljük a reneszánsz kori állapotokat, míg manapság a Masterpigments.com-on, 1kg valódi, hagyományos eljárással készült Fra Angelico kék kb 14 000 kemény amerikai dollárba kerül, addig az aliexpressen a szintetikus ultramarin kék kilogrammjáért csak kb 4 dollárt kell kicsengetnünk.

Forrás:
Wikipédia
Az ultramarin kék története
A kék festék 6000 éves története
A kék szín története az ősi Egyiptomtól egészen a legújabb laboratóriumi felfedezésekig

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Copyright © 2019. #bycaoska | Minden jog fenntartva.