Kép-regényes ceruzatartó
Fessünk színátmenetet
Mert tárolóból soha sem elég! Legalábbis nálam,
Mindig egyre több és több ceruzám, tollam, egyéb bizbaszom van, aztán rendre elérik azt a szintet, amikor már kezelhetetlenné válnak. Én meg nem az az ember vagyok, aki túlságosan rendszerető…
Mindig elrakom őket jóóóóóhelyreee, és aztán persze nem találom, amikor kellenének.
Még régebben (előrelátóan!) egy „solde” alkalmával, vettem három négyszögletes kis fa tárolót, hogy: jóleszazmégvalamire!

és lám… most kettőt befogtam elkerülendő egy újabb idegbajt, mert keresni azt nem tudok, egyszer próbáltam egy füzetbe felírni, mit hova teszek, de aztán elfelejtettem, hogy hova tettem a füzetet…tudom, tudom, reménytelen vagyok
A Sugallatok facebook csoportban az október hónap témája a képregény volt, ezért hirtelen elhatározásból úgy döntöttem, hogy akrilfestékkel, képregény szerűre fogom festeni.

Erről eszembe jutott egy sztori is, 20-as éveimben már két gyermekes anya voltam, de többek véleménye szerint, totál infantilis. (párom szerint mondjuk, még most is, így majd 50 körül…)
Abban az időben, (a 90-es évek elejéről-közepéről van szó), népszerűek voltak az X-man képregények. Nekem nagy kedvencem Rozsomák (aka Farkas…kinek, hogy tetszik). A lényeg, hogy alig vártam a következő számot, hogy végre megjelenjen, fogtam a gyerekeket, a kisebbiket még talicskázni kellett, olyan 1-2 éves lehetett, a nagyobbik pedig 5-6, és szépen hónapról-hónapra elmasíroztunk a sarki újságos bódéhoz, megvásárolni a következő számot.
Egyik alkalommal, az újságos pacák kihajolt, végignézett a két gyereken, aztán rajtam, és megkérdezte:
„Nem kicsik még a gyerekek ezekhez a képregényekhez:”
Látni kellett volna az arcát, mikor közöltem vele, hogy nem nekik lesz, sőt hozzájuk sem érhetnek!

és tényleg, néha, ünnep és egyéb jeles napokon, illetve ha egy kis nyugalmat akartam 1-2 órára, megengedtem nekik, hogy nézegessék, szigorú szülői felügyelet mellett természetesen.
A gardrób legfelsőbb polcán, egy számzáras bőröndben tartottam, amit édesapámtól örököltem.
SOHA nem volt bezárva, kivéve, amikor az én pöttöm másodszülöttem egyszer ELTEKERTE A SZÁMZÁRAT

a következő durván 2 hónap minden szabad perce finommotorikus mozgásfejlesztéssel telt, ugyanis sűrű anyázásokkal kísérve, a bőrönd két zárjának 6 kerekét a 000-tól kezdve, egyenként tekergettem (000, 001, 002, 003…és így tovább), és minden egyes lépés után nyitópróba következett…
Párom azt mondta, nem vagyok normális, vágjam fel az oldalát a pics@ba, de hát nem úgy van az, tök jó bőrönd, meg minden. Különben is, akkor hova teszem utána a képregényeket???

Most nézem, hogy az a ceruzatartó, amelyik nem kék, eléggé Jamaica feeleing-je van, azért ennek fényében egy kicsit más megvilágításba kerültek a buborékban lévő szövegek…
Íme a videó, a színátmenetes képregényes jamaicai ceruzatartóról:
Mindkét tartóhoz a Pentart matt akril festékeit használtam
Viszlát, nem sokára!



Vélemény, hozzászólás?