Rusty background, francia Brad Pitt, Pentart akril festékek
Mióta az eszemet tudom, odáig voltam a lepukkant dolgokért…és ugye ezekkel együtt jár a rozsda is. Na a rozsdás cuccokhoz pedig mondhatni betegesen vonzódom. Kipróbáltam már többféle verziót a rozsda előállítására, most pedig úgy döntöttem, a Pentart akrilfestékeivel fogok próbát tenni.
Mivel mindenki karácsonyi lázban ég, én már csak juszt sem fogok csilivili cukimuki karicsodákat készíteni, hanem szezonidegenként azért is rozsdát festek. és kész.
Így aztán feltúrtam a Pinterestet rozsdás képekért, találtam is jóóóóó sokat.
A végső löketet azonban az adta, amiért végül most ugrottam neki, hogy egy művészeti magazinban találtam egy lépésről-lépésre cikket, hogy, hogyan fessünk rozsdás felületet.
Na több se kellett egyből ráizgultam a témára…

Először is elhatároztam, hogy most aztán tényleg belecsapok a lecsóba, éppen ideje elveszíteni a vászonszüzességemet, úgyhogy kerítettem egy 30×40-es vásznat, amit lealapoztam két réteg fekete festékkel.
Következő lépésként egy kisebb pikszisbe, ami előző életét talán egy joghurt tetején élte le, összekevertem Pentart akrilfestékeket, a következő módon:
. viszonylag nagyobb mennyiségű fehérhez kevertem kéket, így egy szép világoskék árnyalatot kaptam, majd egy kevés mentát is adtam még hozzá
. egy másik, nagyobb tálban türkizt, mentát és kéket kevertem össze, valamint nagyon kevés türkizkéket is.
. majd ez utóbbihoz a fehér alapú keverékből apránként annyit adagoltam, hogy egy szép világosabb kékes-türkizes árnyalatot kaptam.
Ezután felhígítottam vízzel annyira, hogy folyós legyen, leginkább sűrű tejszín sűrűségre kell gondolni, és a vászon hosszabbik oldalának élén végig öntöttem, majd hagytam lefolyni. A folyásra víz permetezésével kicsit rá is segítettem.
A festék végigfolyt a vásznon, bele a tenyerembe, majd jött az overflow és csinos kis tócsában gyűlt össze a kiterített újságpapíron. Szórakozottan néztem, ahogy a kézfejem lassan eltűnik a kék festék alatt, és azon morfondíroztam, hogy vajon
azt a két doboznyi gumikesztyűt, ami ott szinnyel a mosogató alatt, na azt…hát mi a jó fenéért tartom vajon??
És miközben idáig jutottam a gondolataimban…CSÖNGETTEK!!!!…de nem ám a kapucsengőn, mert azzal már régen nem foglalkozunk, ugyanis amikor ideköltöztünk, jópofaságból elkövettem azt a hibát, hogy amikor csöngetett valaki, ugrottam a kagylóhoz, és beengedtem. Egy idő után azt vettem észre, hogy a házban lakó összes szomszéd, a gyerekeik, a barátaik és az üzletfeleik is mind csúnyán visszaélnek a jóindulatommal, mert folyton zaklatott valaki, néha még hajnal kettőkor is, hogy engedjem be…mert nincs badge-ja.
Hát kérdem én, hogy a jó fenébe lakik itt, ha nincs nyitószerszámja a kapuhoz???
Ráadásul, mivel csak este dolgoztam, az autónk ott állt a parkolóban, le se tagadhattam, hogy itthon vagyok. Egy szó mint száz, szépen elkezdtem leszoktatni a szomszédokat, autó onnantól lent lakott a garázsban, és egy hiéna mosoly kíséretében, a fogak között elmorzsolt „kint fogsz megvénülni, ha rajtam múlik” felkiáltással, nem vettem fel a kagylót, hiába csöngettek… elvégre nem vagyok én portás, vagy mi.
Olyan 1 kötőjel 2 hónap múlva, egyszer csak megjelent egy szerelő, hogy bejelentés érkezett, miszerint nem működik a kaputelefonunk…néztem rá nagy szemekkel, hogy de… kipróbáltuk…naná, hogy működött…a szerelő értetlenkedett, én bizonygattam, hogy nem én hívtam…de becsszó…szerelő végül elpályázott..szerintem valamelyik kedves szomszéd lehetett csak, de milyen már, hogy az eszükbe se jut, hogy talán túltolták a dolgot, na mindegy. Végül nagyjából leszoktak róla, havi szinten 2-3 csöngetés van csak, oszt, ha jó kedvem van, reagálok, ha meg nincs, és sűrűn nincs, akkor meg nem. A röhej, hogy mostanra tényleg döglődik a kaputelefon, mert néha olyan süket, mint Józsi bácsi, ha lemerül a hallókészüléke.
Szóval képzeljük el a helyzetet, az ajtó előtt valaki rágyógyult a csengőre, ott állok, kezemben a friss, hangulatosan csöpögő vászonnal, az egész hóbelevanc türkizkékben fürdik, de az illető csak csönget…biztos nagyon fontos dolog…talán a postás…de nem várok sehonnan csomagot…na mindegy kimosakodok, a kezemről éppen csak nem csöpög a festék, de ha meg akarom szüntetni a folytonos csengetést, akkor bizony lépnem kell. Végre-valahára kinyitom, velem szemben egy fiatal hölgy, szép csinosban, kezében egy impozáns méretű mappa, na, jehova már nem lehet, és azonnal elkezdi darálni a mondanivalóját, de olyan gyorsan, hogy talán csak minden negyedik szót értek meg belőle. Aztán hirtelen be is fejezi és kérdően néz rám, Aha biztos egy kérdés volt ez a végén…na mindegy, közlöm vele, hogy nem érteni jól francia, úgyhogy ha érdemi információt akar a kérdéseire, leszen szíves némileg lassabban beszélni, mert bizony egy büdös szót sem értettem abból amit mondott. Nem tudom, kinek van meg a Blöff roma pusztakezes bokszbajnok Brad Pitt-je, na, kb olyan volt.
Látom ahogy az arcán enyhe ború suhan át, a sminkje kicsit megroggyan, sanszos, hogy nem én vagyok ma az első külföldi kuncsaftja, nagy levegőt véve, képén a „hosszú lesz ez a mai nap” kifejezéssel újból belekezd. Az első pár szóig még tudja tartani a tempót, majd aztán megint egyre gyorsabban folytatja.
Namármost az évek alatt kifejlesztettem azt a képességet, hogy profin tudok komoly arccal bólogatni, miközben gőzöm nincs miről van szó, de olyan kis lelkes, hagyom kibontakozni. Végülis nagy nehezen leesett, hogy valami kütyüt akar rám sózni, ami felszerelve méri a víz és áram veszteséget, de hát már a régi öregek is megmondták, hogy nem fáj amit nem tudunk, úgyhogy egy alkalmas pillanatban, amikor éppen levegőt vesz, nekiszegezem a kérdést, hogy ez kötelező?
Látszik, ahogy végzetes kivét történik éppen a programban, de rávágja, hogy nem…akkor köszönöm nem kérem, viszlát, és még mielőtt észbe kaphatna, már be is csuktam az ajtót, kulcs ráfordít, mintegy jelezve, hogy meg se kísérelje a kapcsolat újrafelvételt.
Vissza a vásznamhoz, mostanra a festék úgy-ahogy megszikkadt, de nagyon fontos, hogy
A különböző festék rétegek felvitele között mindig várjuk meg a teljes száradást!
Második rétegnek égetett sienna-ra hajazó színt akartam, ezért hasonlóan az előzőhöz két külön edényben kevertem ki a festékeket:
. világosbarnához pirosat és kevés napsárgát, valamint egy nanorészecskényi feketét adtam
. egy másik edénybe pedig piros festéket tettem, amihez világosbarnát kevertem, valamint apránként az előző keveréket, amíg a kívánt árnyalatot el nem értem, majd hígítottam rajta vízzel, mint az előbb.
Most a vászon ellentétes oldalának élén öntöttem végig a festéket, hagytam lecsorogni, és vízzel permeteztem. Gumikesztyűt továbbra sem vettem fel…de ennél a pontnál már tulajdonképp el is vesztette létjogosultságát.

Következő lépésként a sárga, napsárga, piros festékek eltérő arányú keverékeit, eltérő mennyiségű vízzel hígítva vittem fel a vászonra, és ugyancsak szétspricceltem a szórófejes flakonnal. kicsit rászárítottam hőlégfújóval, majd a megmaradt festékeket egy használt régi fogkefével és egy legyezőecsettel fröcsköltem a felületre.

Ezután lilát kevertem kékkel és feketével, vízzel hígítottam és az előzőekben említett módszerrel vittem fel, de nem találtam elég sötétnek, ezért a krémes lila metálfestékre esett a választásom, és jónak is bizonyult, majd az arany Glamour festékkel fröcsköltem, kicsit el is folyattam vízzel

Mivel most egy kicsit sötétnek találtam a képet, tiszta menta színnel nagyobb foltokat festettem és szintén el is folyattam

hogy kiemeljem a kék foltokat, kicsit „árnyékoltam”: lila krémes metálfestékkel és hígított fekete festékkel, a menta foltok széleit pedig kék, menta és fehér festék keverékével világosítottam

ezután felrajzoltam a motívumokat, amiket gondoltam fehér pasztellkrétával, ez azért jó, mert könnyen el lehet tüntetni nyom nélkül, ha elrontjuk a rajzot

és ezután jött csak az igazi pepecs munka, ami jó sokáig is tartott, igazán ezt már nemigen tudnám leírni, mert festettem mindent mindennel csak úgy érzésre.

Nekem így elsőre tetszik, bár látom a hibáit, de a következő már csak jobb lehet, gondolom…




Remélem jól szórakoztatok, hamarosan visszatérek



Nagyon tetszik,kifogom próbálni.
Köszönöm szépen! Fogj hozzá bátran, elrontani szerintem nem lehet! ❤